Sokszor halljuk, hogy a magyarok le vannak maradva az idegennyelv-tudást illetően. Ezt sajnos a statisztika sem cáfolja, ugyanis az szerint, a teljes magyar lakosság mindössze 30%-a* beszél valamilyen idegen nyelvet, és kb. 13% azoknak az aránya, akik két nyelven is megütik a társalgási szintet.
Megdöbbentő ráadásul, hogy a keresőképes lakosság körében mindössze 20% azok aránya, aki így vagy úgy, de beszélnek legalább egy nyelven. Ez a munkavállalók oldala, de vajon mi a helyzet a munkaadók részéről? Találni manapság olyan munkakört, amelynél nem alapkövetelmény legalább egy nyelv társalgási szintű ismerete? Nézzük a számokat és a csúnya magyar valóságot!
A Profession.hu tavalyi jelentésében olvastam, hogy manapság leginkább a diplomás fejlesztők, könyvelők és ügyfélszolgálati munkatársak iránt nagy a kereslet. Ez azt jelenti, hogy ők számíthatnak a legjobb állásokra. Ezen munkakörök esetében viszont minden harmadik hirdetésben elvárás a felsőfokú angol nyelvvizsga! Nem meglepő arány ez, hiszen a 2014-es HVG Állásbörzén sem vártak el sokkal kevesebbet a jelentkezőktől. Akkor az ott bemutatkozó hazai vállalatok közel 90%-a jelölte meg pályázati feltételként a társalgási szintű angol nyelvtudást, 57% pedig a németet is. A két fő nyelv mellett előnyt élvezhettek még az oroszul beszélők, rájuk ugyanis a cégek 18%-a számított. Érdekesség, hogy egyre nő az olyan, külföldre dolgozó cégek száma, amelyek az angol vagy német nyelvtudás mellett egy második, elsősorban francia, spanyol, olasz vagy valamilyen skandináv, továbbá közép-európai nyelv ismeretét is elvárják.
Ahogy írtam a bejegyzés elején, a keresőképes lakosságnak mindössze ötöde beszél idegen nyelvet valamilyen szinten, ennek ellenére a Napi Gazdaság felmérése szerint a munkaadók 61%-a már inkább tárgyalási szintű nyelvtudást vár el. Nem társalgásit, hanem tárgyalásit! Jó hír viszont, hogy cserébe 20-30%-kal magasabb fizetést is kínálnak.
A számok szerintem magukért beszélnek. Nemcsak jobb pozíciót csíphet meg az, aki legalább egy nyelven tárgyalási szintet tud nyújtani, de lényegesen magasabb fizetést is. Természetesen erre azért már sokan rájöttek és nem ritka, hogy trükközni próbálnak. Gyakori, hogy a pályázók alacsonyabb nyelvtudásukat magasabbnak hazudják a jelentkezéskor - a fejvadászok szerint 10-ből legalább 4 esetben - gondolván, hogy vagy úgysem derül ki, hogy mi az igazság, vagy mire odakerülnek, addigra majd feljavítják a tudásukat. Nagyon kétélű penge ezzel játszani, ugyanis a mai HR-esek nagyon profin felvételiztetnek. Nem ritka az 4 vagy 5 körből álló pályáztatás, amelyek része a stresszinterjú és próbafeladatozás mellett az idegen nyelvi tesztelés is szóban, élesben. Ezeken egyből kiszűrik, ha valaki szépítette az önéletrajzában a nyelvtudását. Persze előfordulhat, hogy valamiért rövidebb a pályáztatási szakasz és valahogy kimarad a nyelvi teszt, ám azt kell mondanom, ha lódítottunk a nyelvtudásunk szintjéről, előbb vagy utóbb ki fog borulni a bili. A multinacionális vállalatoknál ugyanis jellemzően angol nyelven érkeznek a szakmai anyagok, a tréningeket is ezen a nyelven tartják, és az is gyakori hogy külföldi kollégát neveznek ki közvetlen főnökünkké, és ehhez már nem lesz elegendő a középfokú nyelvvizsga.
Összességében sajnos azt kell mondanom, igaz az, amit az idegennyelv-tudásunkkal kapcsolatban állítanak Európa szerte: nem elég. Hogy ennek mi az oka, az egy sokkal hosszabb cikk része lehetne, de az okok helyett, érdemesebb a megoldásra fókuszálni. Amennyiben szeretnénk elhelyezkedni, legalább egy nyelvet el kell sajátítanunk társalgási szinten, ha ezt elértük, érdemes tárgyalási szintre feltornázni azt, hiszen így jobb pozíciót és kondíciókat megcsíphetünk. Ezután javasolom, hogy aki teheti, sajátítson el egy másik nyelvet is legalább társalgási szinten! Ez nemcsak könnyebb egy első nyelvet követően, de általa szinte minden lehetőség kinyílik előttünk.
·
forrás:
Eurobarometer 2012
eduline.hu
profession.hu
metropol.hu
KSH
Napi Gazdaság
Ez a bejegyzés a nyelvtanfolyam témakörbe tartozik.
