Most, hogy hamarosan a mozikba kerül a James Bond-legendárium legújabb epizódja, a Spectre (magyar címmel Spectre: A fantom visszatér), időszerű áttekinteni a karakter történetét, „karrierjét” a mozivásznon, felidézni legemlékezetesebb pillanatait.
Olvassa el ezt a bejegyzést, és ismerje meg az angol titkosszolgálat 007-es ügynökének háttér történetét.
Bár vannak olyanok, akik arra esküsznek, hogy nem fogyasztanak semmilyen popkulturális terméket, valószínűleg még ők is ismerik James Bond, a 007-es ügynök alakját. Azt azonban egyre többen elfelejtik, hogy a sztárügynök figurája nem a filmvásznon, hanem egy könyvsorozat lapjain született meg. A sorozat szerzője, Sir Ian Fleming 1953-ban jelentette meg az első Bond-regényt, a mára már ikonikus Casino Royale-t. A könyvből készült adaptáció a huszonegyedik volt a filmsorozatban, amelyben Daniel Craig első ízben alakította a sármos ügynököt. A 2006-ban bemutatott mozit az egyik legjobban sikerült Bond-filmként tartja számon a szakavatott közönség.
A Casino Royale publikálása után hatalmas siker lett, szinte azonnal három kiadásban jelent meg gyors egymásutánban, a hatalmas érdeklődést kielégítendő. 1953 és 1966 között tizenegy Bond-regény és két novellagyűjtemény jelent meg Fleming neve alatt – az utolsó két kötet csak a halála után, hiszen az író 1964-ben hunyt el, szívbetegségben. Ezalatt a rövidnek mondható 11 év alatt a szerző egy korszakalkotó karaktert, és vele együtt az egész későbbi popkulturális közeget meghatározó történetegyüttest kreált, akinek a hatása és népszerűsége mindmáig töretlen, és szinte egyre csak gyarapszik. Az irodalmi művek is elképesztően sikeresek és olvasottak voltak a maguk idején, az igazi közönségkedvenc-státuszt azonban az 1962-ben indult filmszéria hozta meg a karakternek. További sok érdekes információ található az íróról a wikipédián. Ha érdekel, honnan merítette az ötletet Fleming a híres "vodka- Martini rázva nem keverve" ismeretőjegyhez, vagy, ha Moneypenny figurájának ötlete érdekelne, elolvashatod ide kattintva:
goo.gl/7WNZyK
1962-ben, vagyis még Fleming életében mutatták be az első filmet, a Dr. No-t, amelynél a főszereplő személye máris konfliktusforrásnak bizonyult a szerző és a produkciós stáb között. Az akkoriban feltörekvő színésznek számító Sean Connery túl izmos, férfias látványt nyújtott Fleming számára. Jobban szerette volna, ha a szerepre az ő elképzelése szerinti elegánsabb, finomabb megjelenésű jelöltet kérnek fel. Úgy vélte, Conneryből hiányzott a szükséges kifinomultság a karakter megformálásához, a film készítői azonban ragaszkodtak hozzá. Tény, hogy jelentős különbségek vannak a könyvekben és a filmen megjelenő Bond között: a mozgóképen megelevenedő figura a Fleming által megteremtett jellemhez képest nyersebb, sokkal inkább élvhajhász természetű. Végül a stáb választása sikeresnek bizonyult, hiszen a korai filmeket is falta a közönség, Connery pedig nem kevesebb, mint hét alkalommal bújt a brit titkosszolgálat nagyágyújának bőrébe 1962 és 1983 között. Sokak számára mind a mai napig ő az „igazi”, a leghitelesebb James Bond. Érdekesség, hogy az 1969-es On Her Majesty’s Secret Service-ben (Őfelsége titkosszolgálatában) George Lazenby ugrott be a helyére, aki egyetlenegy alkalommal játszotta el a karaktert. 1971-ben a skót kiválóság még visszatért a Diamonds Are Forever-ben (Gyémántok az örökkévalóságban), az 1973-as Live and Let Die (Élni és halni hagyni) már Roger Moore főszereplésével készült. Sean Connery utoljára 1983-ban alakította az MI6 oszlopos tagját, a Never Say Never Again (Soha ne mondd, hogy soha) azonban nem tartozik a „hivatalos” Bond-filmek közé, mivel nem az azokért felelő és a jogokat birtokló Eon Productions készítette.
Roger Moore szintén hét film erejéig lehetett James Bond megformálója, kezdve az említett Live and Let Die-jal 1973-ben; utolsó Bond-alakítása az 1985-ös A View to a Kill (Halálvágta). A vélemények megegyeznek abban, hogy Moore Bondja Conneryéhez képest elegánsabb, modorosabb, mégis humorosabb és könnyedebb jellem – Moore számára ez a szerep nem volt ismeretlen, hiszen korábban a szintén közkedvelt Simon Templar (The Saint – Az angyal televíziós sorozat) önjelölt igazságosztó-karakterében megtalálhatóak a Bondéhoz hasonló vonások, nem beszélve a Minden lében két kanál Brett Sinclairjéről.
Moore 1985-ös visszavonulása után Pierce Brosnan és Timothy Dalton maradtak versenyben Bond szerepéért, ebből pedig az utóbbi került ki győztesen – Dalton állítólag mind a regényeket, mind az addigi filmadaptációkat tüzetesen tanulmányozta, hogy minél hitelesebben tudjon teljesíteni az addigra már bőségesen kultikus státuszt nyert szériában. Moore bonvivánjához képest egy sokkal sötétebb, emberibb, nyersebb James Bondot ismerhettünk meg általa, akiben az élet élvezete helyett leginkább a túlélési ösztön és a harc vágya működött. Alakításának komolyságát talán klasszikus, színházi színészi képesítése és munkamorálja is eredményezhette, azonban mindössze két rész erejéig bizonyíthatott.
Dalton 1989-es búcsúja után végül a korábban is kiszemelt Pierce Brosnan került a Bond-köpenybe, aki 1995 és 2002 között négy részben kapott főszerepet. Sokan Connery karcosságát és Moore eleganciáját vélték benne egyszerre felfedezni, s Brosnan tulajdonképpen osztatlan sikert aratott a szerepben, visszatérve egy a filmek szempontjából klasszikusabb, hagyományosabb Bond-képhez.
A jelenleg is Bondként ismert Daniel Craig 2006 óta a karakter gazdája, akinek a szerződtetését rengeteg kritika és elégedetlenség kísérte – a többség úgy vélte, Craig túl dekoratív, túlságosan különbözik a megszokott imidzstől. Azt lehet mondani, hogy amennyire elítélték a producerek választását, annyi elismerést kapott Craig a teljesítményéért: az ő munkájával James Bond újra egy titokzatosabb, keményebb, szigorúbb köntöst kapott, s igen széles körben vallották, hogy a színész ismét a flemingi útra, a mindent elindító regények útjára tért rá alakításával. A november 6-án bemutatásra kerülő Spectre-ben visszatér a SPECTRE rejtélyes szervezete, amelyet 44 éve, az 1971-es Diamonds are Foreverben láthattunk utojlára a vásznon.
Természetesen minden színész, sőt filmrendező és producer képe eltérő James Bondról, hiszen mint minden írásos mű, Ian Fleming regényei is az egyéni értelmezés segítségével elevenednek meg a képzeletünkben. Amiben minden filmadaptáció és Bond-karakter megegyezik, az Bond alakjának angolos sármja és intelligenciája, rátermettsége és félelmet nem ismerő természete. Ábrázolják könnyed sármőrként vagy hidegvérű harcosként, az olvasó- és a nézőközönség mindörökre a szívébe zárta őt.
Jó filmnézést!
(Forrásként használtam a Wikipedia szócikkeit)
A bejegyzés a nyelviskola témakörhöz tartozik.
